Válaszok után kutatva: egy őz populáció rejtélye (3. Rész)

Cikksorozatunk előző része ide kattintva olvasható el

A Nyomozó

Mivel én lettem ennek a történetnek a Miss Marple-je, ezért szeretném gyorsan magamat is bemutatni. Hannának hívnak, a Gödöllői Szent István Agrártudomány Egyetemen végeztem Vadgazdálkodási Mérnökként. Jelenleg a tudományos fokozatom megszerzésén munkálkodom, emellet a HAMS fejlesztését és idegennyelvű szakmai kommunikációját segítem. Az én detektív történetem itt kezdődik.

Forduljunk is gyorsan a tudományhoz, a tényekhez, a számokhoz, hogy átlássuk a teljes problémát. Ezután pedig feltehetjük majd a szükséges kérdéseket.

Amikor a legtöbbet akarjuk kihozni egy populációból, akkor az alábbi tényezők közötti egyensúlyt kell megtalálnunk vagy pedig magunknak kialakítani:

• A gazdálkodási tervünknek megfelelő kor- és ivar arány,
• Megfelelő élőhely, amely magába foglalja, hogy legyen
• elégséges élettér (hely),
• fedezék,
• tápanyag,
• víz.

Nyilvánvaló, hogy a fenti szempontokat kell egyenként megvizsgálni ahhoz, hogy megértsük mi, miért történik egy populációval. Bármelyiknek tényező változása, mondjuk például a hiánya ugyanis jelentős kihatással van a többi tényezőre. Például hiába van elégséges víz, ha nincs elég élőhely. Hiába van elégséges élőhely, ha nincs elég táplálék, vagy fedezék.

Lássuk tehát, hogy milyen adatokkal rendelkezünk a fenti tényezőkről!

Az Adatok

A tudomány egyik alapvetése, hogy tudnunk kell mennyire pontosak az adatok amikkel dolgozunk. Elsőként ezért nézzünk rá a számokra, vizsgáljuk meg a trófea súlyokat, hiszen a lavinát ezek indították el. Az is előfordulhat, hogy nincs is probléma, csupán egy mérési hibával állunk szemben. 

A legjobb trófeákat a CIC bírálta, amely egy hivatalos, nemzetközi szervezet, akik a méreseket meghatározott szabályok és szabványok szerint végzik. Az emberi hiba így kizárható, a trófea súlyadatokat pontosnak és hitelesnek tekintjük.

A további bio-indikátorokat, mint a például a testsúly, Attila mérte, feltételezzük, hogy ugyanazt a módszertant követi a méréseknél 2001 óra. Ennek megfelelően pedig élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy ha hiba van a mérésekben, akkor az a mérési eltérés 2001 óta minden egyes mérésben megtalálható.

A grafikonból jól látható, hogy az idős bakok esetében a trófea súlyban a 2014-es kiemelkedő év óta látványos visszaesés történt. Vajon mi történt 2014 óta? 

Az Őzek

Ahogy azt fentebb említettem, elengedhetetlen megvizsgálnunk a populáció összetételét, a kor- és ivar arányt. Kezdjük hát itt a nyomozást.

Attiláék a populáció becslést minden évben elvégzik. A téli időszakban a társaság néhány tagja, felosztva a területet, hőkamerák segítségével is számlálja az adott területen észlelhető állományt. A kamera segíti a pontosabb számlálást, hiszen akár kilométeres távolságból el lehet így végezni az állomány megzavarása nélkül.

A populáció becslésre a tankönyvek egyébként a február vége március eleje időszakot javasolják. A populáció becslést a jövőben már a HAMS vadkamera integrációja is tudja segíteni, ugyanis a kamerákból beérkező képek átfutnak egy állatfelismerő technológián így a HAMS pontosan meg tudja mondani, hogy egy fotón milyen fajokból hány darab szerepel. Erről pedig aztán e-mailben elküld egy napi összefoglalót. Vannak olyan társaságok akik a populáció becsléshez kizárólag kamera csapdákat használnak.

2007-ben Attiláék becslése szerint kb. 400 egyed élt a területen, a számuk 2012-re 460-ra emelkedett. Onnantól a populáció létszáma csökkenő tendenciát mutat, ami a megnövekedett hasznosítási arány számlájára is írható.

A selejtezési stratégia szerint az öreg és beteg állatok élveznek elsőbbséget, főként ha az agancs nem szabályos. (Érdemes talán megemlíteni, hogy egyes kutatók szerint a szabálytalan agancs nem feltétlenül örökletes, és nem feltétlenül jelenti a génállomány romlását.) Valamint a legjobb génállomány szaporodása érdekében azok az egyedek gyérítése fontos amelyek elérték a kulminációs periódust. A szaporodási ráta szinten tartása érdekében a suták és gidák ⅔-át selejtezik a stratégiának megfelelően. 

Némi számítás után az látszik, hogy a hasznosítási arány átlagosan 2015 előtt folyamatosan 25% alatti, ami őz esetében elég alacsony, főként ilyen nagy populációnál. Mindemellett még az évek során megnövelt (32-37%) hasznosítás ellenére is az öreg bakok trófeáinak súlya csökkenést mutat.

Az Élőhely

Ahogy azt már említettem, az élőhely négy fő eleme a terület, a táplálék, a víz, és a rejtekhely. Kezdjük a legfontosabbal, a területtel.

A szükséges, elégséges terület minden faj számára más, és nagyban függ a faj testméretétől és az egyéni igényeitől. Az őz, egy relatív kis méretű élőlény, tömege 10-35 kg közötti. A téli időszakban nagyobb, 100-300 hektár a területi igénye, míg a nyári időszakban ez 30-35 hektárra csökken. A jelenlegi 4800 ha gazdálkodási területet figyelembe véve a számítások szerint még a nyári időszakban és túl nagynak tűnik a 400 darabos állomány.

Bár a területi igény sok egyéb tényezőtől is függ, így most még nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy egyszerűen túl népes a populáció. Ehhez tovább kell vizsgálnunk és tanulmányoznunk a terület egyéb jellemzőit. 

Élelem, ásványi anyagok, tápanyag és víz

Kritikus kérdés az elérhető táplálék mennyisége és minősége. Amikor erről kérdeztük Attilát, a tápanyagoknak és ásványi anyagoknak egy hosszú listáját kezdte felsorolni: 

“Adunk nekik kukoricát, almatörkölyt amire még melaszt öntünk, lucernát és még őztápot. És természetesen sózunk. Szelénes, A vitaminon, makroelemes kősóval.10 éve így csináljuk.”

“Mi a helyzet a természetes növényzettel?” - kérdeztem.

“A terület 10-12%-a fás, ezek főként szántókat határoló fasorok, 8-12 méter szélesek, 1,5-2,5 kilométer hosszúak, meg félkör alakú fasorok. Erdőnek nem hívnám őket, de elegendő búvóhelyet biztosítsanak az állatoknak.”

Nem kérdés, hogy ezek az őzek egy 5 csillagos hotelben élnek egy Michelin csillagos étteremmel, de az “ital fogyasztást” még nem említettük.

Bizony, itt találni fogunk valami igazán figyelemre méltót.

Attila korábban azt feltételezte, hogy a probléma amivel szembesült összefügghet azzal, hogy a természetes vízforrások nem biztosítanak elegendő folyadékot az állatoknak. Ezért felvette a kapcsolatot a helyi Vízügyi hatósággal, hogy adatokat szerezzen régi csapadék és vízmennyiségről.

A szomorú valóság pedig azt mutatja, hogy a régióban elérhető vízmennyiség folyamatosan csökken, a talajvíz 210 cm-t csökkent az elmúlt 8 év során. Ez pedig óriási különbség. Így Attila úgy döntött, hogy 4 napelemes itató kialakításába fognak a szükséges ivóvíz biztosítása érdekében. 

A Labor

A krimikben fel szokott tűnni, az idős, elesett, beteg nagymama, akiről aztán kiderül, hogy makk egészséges és csak álcázni akarja a kilétét. Úgyhogy nekünk is érdemes lehet górcső alá venni az egészség kérdését. Hiszen a beteg állatoknak nincs elég energiájuk ahhoz, hogy évről-évre nagy agancsokat növesszenek.

Attila természetesen a betegség problémájára is gondolt már, így két egyed gyomor tartalmát is elküldte bevizsgáltatni. A laboreredmények azt igazolták, hogy betegségnek nincs nyoma. Úgyhogy az agancsnövekedést befolyásoló betegségeket, mint felelőst, szintén kihúzhatjuk a gyanúsítottak listájáról.

De akkor ki húzta meg az elsütő billentyűt?

“A komornyik? Talán egy vadász? Vagy valaki más? Vagy az egész helyzet csak sajnálatos események közrejátszása?” - kérdezné most Miss Marple az összegyűltek előtt, majd feltárná a titkos összefüggést és kapcsolatokat a vonaton (vagy hajón, vagy a vadászházban) összegyűltek előtt. De én Hanna vagyok igazából, és nem Miss Marple, úgyhogy következzenek a gondolataim arról, hogy én mit vettem észre.

Először egy kicsi tudománnyal kezdeném. 

Mivel a “gazdálkodóknak információra van szüksége a trendekről mind az állatállomány, mind pedig az élőhely minőségére vonatkozóan annak érdekében, hogy értelmezni tudják a két terület egymásra hatásából következő változásokat” (Morellet et al., 2007) ezért elengedhetetlen, hogy minden aspektusból megvizsgáljuk ezt a problémát.

Amennyiben a sóbevitel magas az állatoknál, úgy minden bizonnyal az átlagosnál még nagyobb mennyiségű víz bevitelére van szükségük. Ami egy vízhiányos területen kifejezetten kritikus kérdésnek tűnik. A víz problémáját már Attila is azonosította és megtette a szükséges lépéseket, hogy ez a helyzet változzon.

Ha nekem kellene ezen a területen gazdálkodni, valószínűleg megpróbálnám tovább emelni a gyérítés mértékét. A túlnépesedés látható jelei közé tartoznak a testtömeg és az agancs súly csökkenése. Emiatt én elsőként a túlszaporodáson próbálnék meg változtatni. Kifejezetten igaz ez, ha megvizsgáljuk, hogy ennek a populációnak a “tankönyvi” adatok alapján mekkora helyigénye lenne. Bár a 2012-es csúcs populáció méret előtt és után 2 évvel sikerült a legmagasabb trófea súly átlagokat elérni, ez pedig ellentmondásban van a túlnépesedés elméletével.

Érdemes megemlíteni, hogy a populáció becslési módszertanok jellemzően nem eléggé pontosak, és emiatt nem is képesek valódi képet adni a populáció igazi méretéről. A megfigyelt és becsült populációnak a valóságban akár könnyedén a 1,5-szerese is élhet a területen.

De ahogy azt az iskolában is tanítják a populáció méret esetében a változások rendszeres követése néha talán még fontosabb is, mint, hogy egészen pontos legyen a populáció méretére vonatkozó adatunk. 

Az is érdekes kérdés, hogy a környező területek gazdálkodása milyen, hiszen lehet, hogy egyfajta vákuum hatás érvényesül, és a csökkenő populáció hatására a szomszédos területekről a jobb életkörülmények miatt áttelepül az ott élő populáció egy része. Érdemes lehet akár a környékbeli gazdálkodókkal összefogva kialakítani egy közös, egységes gazdálkodási stratégiát és koncepciót. Erre például már Borsod megyéből is ismerünk példát.

“De miért törekszik Attila egy ideális populáció méret elérésére?” tehetné fel most a kérdést a komornyik. Pedig nem kell vadgazdálkodónak lenni ahhoz, hogy a válasz nyilvánvaló legyen. 

Attila nagyon jól tudja, hogy a populáció minőségének javulása a trófea méretek növekedését eredményezi. Ez pedig az bevételek növekedését is jelenti. Ha megnézzük a számokat újra közelebbről, és még az elejtések árait is figyelembe vesszük, akkor egy közel 400 grammos trófeából származó bevétel közel a duplája is lehet egy, a “legrosszabb” évben elért 330 gramm körüli trófeából származónak. Ez pedig jelentős különbség a nyereségesség szempontjából.

Nyomozásunkkal eddig jutottunk, de érdekes lehet, hogy a kedves olvasók mit gondolnak, hátha valami elkerülte a figyelmemet. Szívesen olvasnánk a gondolataitokat arról, hogy ti hogyan próbáltátok volna meg kideríteni a trófea súlyok csökkenésének okát.

Források:

Morellet, N., Gaillard, J. M., Hewison, A J. M. et al. (2007). Indicators of ecological change: new tools for managing populations of large herbivores. Journal of Applied Ecology 44, 634-43.

HAMS Hunting Area Management System Database - www.hams.online