Válaszok után kutatva: egy őz populáció rejtélye (2. Rész)

Cikksorozatunk előző része ide kattintva olvasható el...

A Terv

Attila pedig elkezdett tervezni. Végiggondolta az élőhely fejlesztéssel kapcsolatos kérdéseket és lehetőségeket, kialakította a selejtezési szempontrendszert, megtervezte a populáció monitorozását, megszervezte és megtervezte az etetést, a tápanyag és ásványi anyag bevitelt.

A társaság tagjai összefogtak, követték a vadgazdálkodási stratégiát, Attila pedig mindeközben rögzítette az adatokat. A türelem és az elhivatottság pedig meghozta a gyümölcsét, lassan de biztosan, elkezdett növekedni az őzek testtömege és a trófeák mérete. 

Csökkenő vadkár, egészségesebb állatok, a jobb élőhelynek köszönhetően az apróvad állomány is növekedésnek indult. Így aztán 2010 egy nagyszerű, gazdaságilag is sikeres év lett. Vendégvadászok Németországból, magas CIC pontok. Mi mást kívánhat még egy gazdálkodó? Hiszen ez egy sikertörténet! Hol van itt a rejtély? És hogy kerülök e sorok írója a képbe? 

Türelem kedves olvasók, a jó krimihez nem árt megismerni az összes szereplőt.

A Találkozó

Ugorjunk 2019 novemberéhez, amikor a főnököm, Lakatos István, a HAMS Vadgazdálkodási Rendszer alapítója, egy hosszú és alapos, több órás bemutatót tartott Attilának aki a hallgatóság tagjai közé meghívta még a helyi Vadászati hatóság, Vadászszövetség, Vadászkamara néhány képviselőjét, valamint a tájegységi fővadászt.

István beszámolója szerint jobb és kedvesebb vendéglátókat el sem lehet képzelni, a helyszín pedig szintén lenyűgöző. Attila tulajdonképpen a vadászterület közepén éli mindennapjait, amelyet hatalmas, egybefüggő szántók vesznek körül, a szántók körül akácból álló erdősávokkal.

A bemutató során a jelenlévők hamar megtalálták a közös hangot, így a hivatalosnak induló beszélgetés végül egy kötetlen, a vadgazdálkodás problémáit, állandó és visszatérő kérdéseit érintő beszélgetéssé vált, amelynek egyik központi eleme volt a vadászat és a vadgazdálkodás adminisztrációja.

“Ha nem kell többé éjszakába nyúlóan az olvashatatlan beírásokat, elírt krotália számokat bogarászni, egy vadászati évnek a lezárása tényleg csak egy gombnyomás, akkor nem sok kérdés marad, hogy milyen előnyei vannak egy elektronikus gazdálkodási rendszernek.”

“A nagyobb biztonság, az ingyenes vadászati hirdetések, a populáció becsléshez a megfigyelések rögzítése, az időjárási adatok, a vadkamera integráció pedig már csak hab a tortán.”

Nyilván jólesik ilyeneket hallani, ha évek munkáját fekteti az ember egy termék fejlesztésébe, és ha az a célja, hogy a gazdálkodást még egyszerűbbé, hatékonyabbá, átláthatóbbá tegye. A mindennapok során, a beírásokból, jelentésekből összegyűlő rengeteg adat könnyen érthető megjelenítéséhez, feldolgozásához pedig az informatikai megoldások elengedhetetlenek. Az is nyilvánvalóvá vált István számára, hogy Attila és a társaság számára egy ilyen rendszer kincs és aranybánya egyben.

A Gond

Attila abban is bízott, hogy a HAMS segít majd könnyebben áttekinthető, naprakész képet adni a gazdálkodási trendekről, mindezt anélkül, hogy napokat, heteket kelljen eltölteni Excel táblázatok készítésével, grafikonok rajzolásával. Nyilván nem a grafikonok rajzolása a kedvenc időtöltése egy gazdálkodónak. Pedig az adatok elemzésével magyarázatot adhat sok kérdésre, például a trófea súlyoknál észlelt ciklikusságra, de legfőként arra, hogy az idős bakok trófeasúly átlaga a korábbi 2010-es és 2014-es csúcs értékekhez képest csökkenésnek indult. És ez bizony nagyon aggasztja Attilát. 

20 év munkája után egy negatív trend? Fájdalmasnak hangzik. Még akkor is az, ha a vadgazdálkodás egészen előkelő helyen szerepelne “A világ legbonyolultabb szakterületei” listán, már ha létezne ilyen. Akik pedig nem gyűjtik és elemezik az adatokat lelkiismeretesen, azok számára sok titok örökre homályban marad.

A HAMS

Nem sokkal a találkozó után Attila összegyűjtötte és feltöltötte a HAMS rendszerébe az összes őz-gazdálkodási adatot. Éves hasznosítási tervek, populáció becslések, elejtések és a hozzájuk tartozó trófea súlyok, CIC pontok, zsigerelt súlyok. 

Egy hétnyi nem túl megfeszített - bár kicsit unalmas - munka volt a rengeteg adatot a papírhalomból egyenként berögzíteni az "elektronikus beírókönyvbe". Ha összehasonlítjuk ezt azzal, hogy bármely évben a jelentés elkészítése minimum ennyi időt igényel, itt pedig 10 évnyi adat utólagos rögzítéséről beszélünk, akkor viszont már nincs igazán miért panaszkodni.

Ezen felül a HAMS még az elejtések helyéhez tartozó időjárási adatokat és holdfázist is rögzíti minden egyes elejtéshez 5 évre visszamenőleg. Évekkel ezelőtt a csapadék adatok megszerzése a helyi Vízügyi Hatóságtól nem kevés munkájába telt Attilának. Most pedig ott van minden adat utánajárás nélkül. Kivétel a talajvíz szintje, az tényleg nem tudta már megmondani a szoftver.

Tovább a 3. részhez >> Válaszok után kutatva: egy őz populáció rejtélye (3.rész)